Boross Zsigmond emlékére
Boross Zsigmond Antal 1946-ban született Füzesgyarmaton. A Boross család megbecsült tagja volt a füzesgyarmati kollektívának. Zsigmond itt élte le fiatalságát, egy olyan összetartó és melegszívű közösségben, aminek a Népművészet mestere, az akkor még fiatal Boross Magdolna, unokatestvére is része volt.
A családi történetek jelentették számára a kapcsolatot a múlttal, de az akkor élő idősekkel is jó kapcsolatot ápolt, így nagyon sok történetet megismert a településről és az egész Sárrétről. Szeghalmon telepedett saját családjával, de Füzesgyarmattól soha nem szakadt el. Lelkileg kötődött ehhez a vidékhez, néprajztudósokat meghazudtoló hozzáértéssel - és elhivatottsággal - osztotta meg bárkivel ismereteit. Ő maga a villamos-energetika szakembereként teljesedett ki. Tudása nem korlátozódott kirendeltségvezetői és feltalálói tevékenységre, de komoly ipartörténeti kutatásokat is folytatott. Munkájának eredménye a saját kiadásban megjelentette a Sárrét villamosítását bemutató "A Szeghalmi Villamosművek Rt." című könyve. Ennek elkészítésében - miként egész életében -, végig segítette Felesége, aki a kiadást (2016) követően hunyt el. Élete utolsó éveit egyre visszavonultabban élte 2024-ben bekövetkezett haláláig.
Aki ismerte, tudja, milyen önzetlen és nagylelkű volt. Nem csak szavakkal, tettekkel is azon munkálkodott, hogy a lakóhelye, és szülővárosa életét jobbá tegye. A Boross Magdolna Emlékére Alapítvány első befizetése is az ő nevéhez fűződik, ő indította el útján az alapítványt, és ha volt javaslata, megosztotta a Kuratóriummal. A füzesgyarmati egyházközség megsegítésére saját alapítványt hozott létre, amellyel a régi temető rendbehozatalát, sírkertté alakítását szerette volna elérni. Sok dicső füzesgyarmati ember nyugszik ott, mint pl. a Boross család ősei, olyanok, akik részt vettek az 1848-as forradalomban.
Emlékét örökre megőrizzük.
A családi történetek jelentették számára a kapcsolatot a múlttal, de az akkor élő idősekkel is jó kapcsolatot ápolt, így nagyon sok történetet megismert a településről és az egész Sárrétről. Szeghalmon telepedett saját családjával, de Füzesgyarmattól soha nem szakadt el. Lelkileg kötődött ehhez a vidékhez, néprajztudósokat meghazudtoló hozzáértéssel - és elhivatottsággal - osztotta meg bárkivel ismereteit. Ő maga a villamos-energetika szakembereként teljesedett ki. Tudása nem korlátozódott kirendeltségvezetői és feltalálói tevékenységre, de komoly ipartörténeti kutatásokat is folytatott. Munkájának eredménye a saját kiadásban megjelentette a Sárrét villamosítását bemutató "A Szeghalmi Villamosművek Rt." című könyve. Ennek elkészítésében - miként egész életében -, végig segítette Felesége, aki a kiadást (2016) követően hunyt el. Élete utolsó éveit egyre visszavonultabban élte 2024-ben bekövetkezett haláláig.
Aki ismerte, tudja, milyen önzetlen és nagylelkű volt. Nem csak szavakkal, tettekkel is azon munkálkodott, hogy a lakóhelye, és szülővárosa életét jobbá tegye. A Boross Magdolna Emlékére Alapítvány első befizetése is az ő nevéhez fűződik, ő indította el útján az alapítványt, és ha volt javaslata, megosztotta a Kuratóriummal. A füzesgyarmati egyházközség megsegítésére saját alapítványt hozott létre, amellyel a régi temető rendbehozatalát, sírkertté alakítását szerette volna elérni. Sok dicső füzesgyarmati ember nyugszik ott, mint pl. a Boross család ősei, olyanok, akik részt vettek az 1848-as forradalomban.
Emlékét örökre megőrizzük.